Őstörténetünk régészeti forrásai I-II. ANTIKVÁR

A múltnak, a történelemnek emlékei, nyomai, jelzői maradtak, mégpedig kézzelfogható tárgyi és szellemi emlékek. Ez utóbbiak közé tartoznak az írott emlékek, valamint a tudatunkban fennmaradt hagyományok. A tárgyi emlékkel foglalkozik az archaeológia, a régészet, amelyet egyesek a régi korok anyagi kultúrájának kutatásával azonosítanak.

A KÖTET ANTIKVÁR (HASZNÁLT) PÉLDÁNY! ALÁHÚZÁSOK ÉS FIRKÁK ELŐFORDULHATNAK BENNE! AZ ESZTÉTIKAI ÁLLAPOTÉRT FELELŐSSÉGET NEM VÁLLALUNK, ENNEK TUDATÁBAN RENDELJE MEG! KÖSZÖNJÜK!


„A négy szemeszterre szóló előadásaim címének minden szavát helyénvaló értelmezni. A történet szó azonos-e a történelemmel, a historia-val? A történelem: a múlt lezárt folyamata, a megtörtént, a meg nem változtatható események, történetek sokasága, az egyszer élt emberek senki máséhoz nem hasonlítható élettörténeteinek halmaza.

A múltnak, a történelemnek emlékei, nyomai, jelzői maradtak, mégpedig kézzelfogható tárgyi és szellemi emlékek. Ez utóbbiak közé tartoznak az írott emlékek, valamint a tudatunkban fennmaradt hagyományok. A tárgyi emlékkel foglalkozik az archaeológia, a régészet, amelyet egyesek a régi korok anyagi kultúrájának kutatásával azonosítanak.

Legelőször célszerű tisztázni: megismerhető-e a múlt teljes egészében és hitelesen, valóságosan, vagy meg kell elégednünk azzal, hogy a történelmet tulajdonképpen az álmainkból szőjük, vizsgálatát álmaink logikája (G. Duby) irányítja?

Ha a történetkutató saját vágyait álmodja a múltba, a história nyilvánvalóan nem lehet tudomány, a képzelet szülte alkotások műfaja az irodalom, a művészet. Ez a magyarázata annak, hogy az ún. középkorban - amely elnevezés egyébként dehonesztáló szakszó, azt fejezi ki, hogy az értékes antikvitás és az újjászületés, a reneszánsz között lévő korszak a historia az ars, a művészet csoportjába tartozott s nem a scientia, a tudomány világába. De hát a történelem kutatása, a történettudomány forrásai: tények, így tehát ezek nem vonhatók kétségbe.

Igen ám, csakhogy a tények-et a múlt nyomaiból a kutatók alkották meg, tehát nagyon is szubjektívek. Az írott források az emlékezet termékei, az emlékezet pedig egyáltalán nem tárgyilagos. Először is hiányos, mert szakadatlanul rostálja a feledékenység. Másodszor: az emlékezet régen is, ma is a hatalom szolgája szokott lenni.

• Ha az írott források, mint szándékolt közlések nem abszolút tények, akkor talán a kézzel fogható, mérhető, dokumentálható, egyértelmű tárgyi források, a régészeti emlékek az igaziak?

Igen, ez valójában így van, ám a régészeti tény is lehet igaz és hamis. A régészet ugyanis nem a magában álló tárgyak, objektumok vizsgálatát jelenti, hanem jelenségekét, amelyek bonyolult összefüggések láncolatát rejtik magukban. Ez másképpen fogalmazva azt jelenti, hogy a tények értéke különböző! Az érték-megítélés lehet kétes és téves, vagy azért mert szándékos a megtévesztés, vagy azért mert a megengedettnél nagyobb a tudatlanság, a felkészületlenség.

Hátravan még az őstörténet kifejezés magyarázata. Álláspontom szerint nincs jelentősége annak, hogy az őstörténeti időszakot pontosan meghatározzuk. Az a lényeg, hogy a visszakövethető kezdetektől indul el és egy nép (etnikum) vitathatatlan történelmi megjelenéséig tart.

Nyilvánvalóan nem lehet régészeti forrásokkal foglalkozni anélkül, hogy ne ismerkednénk meg az archaeológia módszertanával. A régészet legkisebb egysége, ha úgy tetszik: alapeleme a lelet.

A lelet lehet:
a.) magában álló,
b.) és leletegyüttes része.

Eredetét illetően lehet:

1.) földből előkerült magányos lelet (szórványlelet),
2.) földben soha nem volt tárgy (kincs, ékszer, etc.) és
3.) ásatásból származó.

Az ásatásból származó leletek csoportosítása: I. temetkezés, II. település, III. kincslelet vagy áldozati hely.

A leleteknek hat jellemzője van;

1.) a használati érték (mi volt a tárgy, mire használták?),
2.) időrendi érték (mikor készült a tárgy és mikor került a földbe? Kettős időrend!),
3.) szellemi érték (jelkép-e és ha igen, mit fejez ki?),
4.) társadalmi érték (az adott lelet rangjelző volt-e?),
5.) etnikai érték (kié volt a lelet, milyen nyelvű, embertani típusú népességhez tartozhatott?) és végül
6.) technikai érték (ki készítette és hogyan?).

A régészet önálló tudományterület, mégpedig azért, mert önálló, saját kutatási módszert alakított ki. Az archaeológus a kutatása során (ásatás) az alábbi tevékenységet végzi:

megfigyel, osztályoz, lelettípusokat határoz meg, hasonló tárgyakat, párhuzamokat keres, elméletet (hipotézist) állít fel és végül ellenőrzést végez...

A régészet két legsajátosabb módszere: a rétegtan (sztratigráfia) és az összehasonlítás, a tipológia. Természetesen minden esetben vizsgálni kell az ok és okozat viszonyát is. Mint minden kutató, a régész is, a személyes megítélést (értékelés) képes csak adni, tehát személyi reakciója befolyásolja az ítéletalkotásban...”
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.