A háborúról

Carl Philipp Gottlieb von Clausewitz (Burg bei Magdeburg, 1780. június 1. – Breslau (ma: Wrocław, Lengyelország), 1831. november 16.) porosz katona, hadtörténész, valamint befolyásos katonai teoretikus. Legismertebb munkája a hadtudomány egyik alapművének számító többkötetes könyve, „A Háborúról” (Vom Kriege).

Részletek az 1892-ben először megjelent kötet bevezető gondolataiból:

Felette nehéz munkára vállalkoztam, midőn Clausewitz Károlynak „A Háborúról” című műve fordítására szántam el magamat. A munkát nehézzé az teszi, hogy Clausewitz mély gondolatait, melyeket a közönséges értelemnek felfogni amúgy is sok időbe kerül, tömör, hogy ne mondjam, „nyelvtanellenes” mondatokban írja le...

A fordítónak minduntalan félnie kell, hogy a nyelvtanilag (...) nem egész világos szerkezet folytán az eredetiben is többféle értelmezésre alkalmat nyújtó mondatot vagy rossz magyarsággal, tehát teljesen élvezhetlenül, vagy pedig egészen más, a szerző által nem szándékolt értelmezéssel adja vissza. Sok gondolkozásba, sok csiszolásba kerül a fordítás s még így sem vagyok biztos afelől, vajon feladatomnak csak némileg is meg tudok-e felelni...

- Hogy miért fogtam egy általam igen nehéznek tartott munkához?

Azért, mert ezzel a magyar — vagy magyar nyelven megjelenő — katonai irodalmat oly művel akarom gyarapítani, mely lényegében örökbecsű; azért, mert azt akarom, hogy ehhez az értékes könyvhöz a csak magyarul beszélő katonák vagy nem katonák is hozzáférhessenek. Ez volt a célom.

„Amidőn Clausewitz „A Háborúról” című művének magyarázatokkal, jegyzetekkel és egyéni észrevételekkel ellátott fordítását közrebocsátom, eleve figyelmeztetek arra, hogy e mű nemcsak hogy nem könnyű olvasmány, de az általánosan művelt és kutató elméjű olvasótól is nagyon fáradságos tanulmányozást követel; de állíthatom, hogy a mű tanulmányozására fordított fáradság értékes gyümölcsöt terem....”

Részlet a BEVEZETŐ-ből:

A nagy francia forradalom, majd a napóleoni háborúk alapvetően megváltoztatták a hadviselés szinte minden elemét. Ezekben a háborúkban a hadseregellátásról a szervezésen át, különösen a hadvezetés, vagyis a hadművészet különböző szintjéig, minden másként történt, mint a korábbi századokban... A kor jelentősebb katonai gondolkodói felismerték, hogy a hadviselésben egy új korszak kezdődött, amelynek rendszerbe foglalása, általános érvényű összefüggések megállapítása elengedhetetlenül szükséges.

Ebben a munkában a legnagyobb hatásúnak és legidőtállóbbnak kétségtelenül a korszak legjelentősebb katonai teoretikusa, Carl von Clausewitz porosz tiszt, majd tábornok bizonyult...

Clausewitz „A Háborúról” címet viselő fő műve az egyetemes hadtudományi irodalom egyik kiemelkedő, megkerülhetetlen munkája. Nem egységes szerkezetű, a szerző a háború, a hadművészet - elsősorban a hadászat - általa lényegesnek ítélt elemeit fejezetenként írta meg. Szándéka szerint a fejezeteket az egész mű elkészülte után kívánta összefésülni, egymáshoz igazítani, amire már az 1831-es halála miatt nem maradt ideje.

„A Háborúról” című munka tehát befejezetlen maradt, kiadásra a felesége és a barátai készítették elő, így jutott el az olvasókhoz a kötet, amely sorrendben a háború:

• természetéről,
• elméletéről,
• a hadászatról,
• az ütközetről,
• a haderőről,
• a védelemről és támadásról,
• valamint a haditervről szól.

„A Háborúról” című eme kiadványt a porosz teoretikus Clausewitz, a napóleoni háborúk utáni kor kétségtelenül legnagyobb katonai gondolkodójának nézetei iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk, akinek a hadtudományi vizsgálódásai középpontjában az a meghatározó törekvés állt, hogy kidolgozza a háború filozófiáját és teóriáját, majd erre építve határozza meg a gyakorlat mibenlétét.

Ez voltaképpen nem más, mint a Napóleon előtti hadművészet bírálata, a napóleoni gyakorlat elemzése és sokoldalú következtetések levonása.