Láthatatlan ember - ANTIKVÁR

Mikor Zétát, a kis trák kamaszt Konstantinápoly piacán eladják rabszolgának, a világ már a hunok nevétől hangos. Priszkosz rétor rabszolgája, tanítványa, barátja lesz. Művelt ifjúvá serdül, s mikor a félelemtől remegő császár küldöttséget meneszt Attilához, Priszkosz kísérőjeként ő is vele megy. Megismeri a hunok országát, elálmélkodik szokásaikon, életükön. Itt, Attila udvarában ejti foglyul a szerelem is. A fiatal rabszolga remény és kétségek között néz fel Emőkére. Ki akar tűnni, fel akar szabadulni, hogy egyenrangú legyen vele, s ezért a hunok oldalán részt vesz a katalaunumi csatában. Nem kíméli magát, de végül is meg kell értenie, hogy a lány Attilát szereti. Nem lehet megérteni az embereket – kesereg. „Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan...”

A KÖTET ANTIKVÁR (HASZNÁLT) PÉLDÁNY! ALÁHÚZÁSOK ÉS FIRKÁK ELŐFORDULHATNAK BENNE! AZ ESZTÉTIKAI ÁLLAPOTÉRT FELELŐSSÉGET NEM VÁLLALUNK, ENNEK TUDATÁBAN RENDELJE MEG! KÖSZÖNJÜK!

*
„Nem lehet letenni Gárdonyi könyveit. Prózája maga a természetesség. Ami először feltűnik az olvasónak, az egyenletes, sugárzó melegsége. Szelíd és egyszerű.
Öntudatosan figyelte magát, az embereket, a nyelvet, melynek nemcsak ihletes írója, hanem tudós művelője is volt.”
(Kosztolányi Dezső Gárdonyiról)
*
„Hát én volnék az a Zéta. S bizony mondom: nem ismer engem senki.

(...) Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan.”

A népvándorlás viharos időszakába vezet el bennünket Gárdonyi Géza eme egyik legnépszerűbb történelmi regénye.

A kor meghatározó személyiségét, a fél világot meghódító Atilla nagykirályt uralkodók, népek tisztelték. Hatalmát és igazságos vaskezét pedig reszkették.

A hun birodalom fénykorában játszódó lebilincselő történetet Priscos rhetor egykori rabszolgája és tanítványa, Zéta beszéli el. A regény középpontjában az ő Emőke iránt táplált szerelme áll.

A romantikus, fordulatos és rendkívül színes történet közepette feltárul előttünk múltunk egyik legcsodálatosabb korszaka.
*
Gárdonyi Géza szerző (eredetileg Ziegler Géza; Gárdony-Agárdpuszta, 1863. augusztus 3. – Eger, 1922. október 30.) író, költő, drámaíró, újságíró, pedagógus, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja. A 19–20. századforduló magyar irodalmának népszerűségében máig kiemelkedő alakja. Életműve átmenetet képez a 19. századi romantikus, anekdotikus történetmesélés és a 20. századdal születő Nyugat-nemzedék szecessziós, naturalista-szimbolista stíluseszménye között.

A pályafutását 1881-ben népiskolai tanítóként kezdő, majd 1885 után újságíróként folytató Gárdonyi 1897 után vidéki visszavonultságban alkotott („az egri remete”), szépírói munkásságának szentelve életét. Pályáját folyamatos útkeresés, tematikai és formai kalandozás jellemezte, prózaírói életműve ennek fényében három korszakra osztható. Az 1890-es években írt népies hangvételű novellái és elbeszélései hozták meg számára a kortársak elismerését („Az én falum”, 1898), de az utókor elsősorban a századfordulót követő évtizedben keletkezett történelmi regényei révén ismeri („Egri csillagok”, 1901; „A láthatatlan ember”, 1902; „Isten rabjai”, 1908)...

*
„A Láthatatlan Ember” című eme romantikus történelmi regényt Gárdonyi Géza műveit kedvelő, a népvándorlás korába, Atilla nagykirály uralkodása idejére, a hun birodalom fénykorába gondolatban látogatni akaró olvasóinknak ajánljuk.
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.