Jó szerencsét - ANTIKVÁR

- Jó szerencsét! - Jó szerencsét! – viszonozta Jenő szíves hangon a köszönést, s amikor a bányász jó messzire járt tőlük, megmagyarázta az ámuló Miklósnak: - A bányászok így köszönnek: Jó szerencsét! Aki először hallja, annak furcsa, de hamar megszokja az ember. Tulajdonképpen azt kívánják egymásnak vele a föld mélyében dolgozó bányászok, hogy szerencsésen érkezzenek föl a napvilágra...

A KÖTET ANTIKVÁR (HASZNÁLT) PÉLDÁNY! ALÁHÚZÁSOK ÉS FIRKÁK ELŐFORDULHATNAK BENNE! AZ ESZTÉTIKAI ÁLLAPOTÉRT FELELŐSSÉGET NEM VÁLLALUNK, ENNEK TUDATÁBAN RENDELJE MEG! KÖSZÖNJÜK!
*
Szent István Társulat, Budapest, 1937
Részletek a könyvből:

Egy óra múlt tíz perccel. A pesti piarista gimnázium tágas épületében megszűnt a zsibongás. Kis- és nagydiákok sietve tódultak ki az utcára, hogy minél hamarább hazaérjenek, ahol terített asztal várja őket. Mert mióta iskolák vannak a világon, a diákok mindig megéheztek azokban, ami elvégre nem is csoda. Nagy dolog a tanulás, különösen a lusta gyerek számára.

Az iskola épülete rövid negyedóra alatt kiürült. Csupán az ötödik osztály termében álldogált még egy fiú. Vékony bőrszíjjal átkötött könyvei a középső sor első padján hevertek, s a fiú a padhoz támaszkodva nézte a nagy fekete táblát. Az erdei mályvának főrészeit vázolta oda föl a természetrajz tanára, hogy jobban megértsék magyarázatát a diákok, s a hetes ottfelejtette, vagy otthagyta a rajzot. Nagyon éhes lehetett, rohant haza ebédelni...
*
Olykor egy-egy bányász ment el mellettük. Ezek éjjel dolgoztak és most hazafelé igyekeztek Karancsaljára, Apátfalvára, vagy Lapujtőre. Kezükben kis karbidlámpát lóbáztak és illedelmesen köszöntek a diákoknak:
– Jó szerencsét!
– Jó szerencsét! – viszonozta Jenő szíves hangon a köszönést, s amikor a bányász jó messzire járt tőlük megmagyarázta az ámuló Miklósnak:
– A bányászok így köszönnek: Jó szerencsét! Aki először hallja, annak furcsa, de hamar megszokja az ember. Tulajdonképpen azt kívánják egymásnak vele a Föld mélyében dolgozó bányászok, hogy szerencsésen érkezzenek föl a napvilágra.

A salgótarjáni bányamedencében- mint Számok felügyelő mondta,- nincs robbanólég vagy más néven bányagáz, ami tudvalevően a zsíros vagy gázas szénben fejlődik és rendkívül veszélyes.
Hasonlít a növényi anyagok rothadásából keletkező s a mocsarak fölött bolygófény alakjában imbolygó mocsárgázhoz. A bányalég levegővel keveredett fejfájást és sajátságos kellemetlen, nyugtalanító érzést okoz, mivel sokkal kisebb sűrűségű a rendes levegőnél. A szénbányák üregeinek felső részeiben szokott összegyűlni s ha lánggal, szikrával, izzó széndarabbal érintkezik: meggyullad. Ez a bányarobbanás. Legnagyobb veszedelme a szénbányáknak. Ez ellen védekeznek a Davy- féle biztosítólámpával...

Mikor 1848- ban elkezdték Salgótarján vidékén a szénbányászatot, német munkásokat kellett hozatni, mert a helybeli palócok nem mentek le a bányába. Ezektől az első német munkásoktól erednek az elferdített szavak. Schiefer voltaképen palát jelent, Halde hegyoldalt...
*
Tartalom:

Ne sírj, pajtás! 3
Csereüzlet 10
Ki ez a madárijesztő? 16
Rozoga házban jó emberek 24
Boldog tervezgetések 28
Én is dolgozni fogok! 37
Szerencsés véletlenek 52
Szent Borbála segít 67
Lent a Föld gyomrában 78
A Karancs 86
Nem megyünk, ha a gyerek hajt! 90
... tizenhárom! 97
Eltűntek a fiúk! 103
Miklós hőstette 119
Jó szerencsét, édes fiam! 128
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.