Pisztisz Szophia gnosztikus evangéliuma

A Pisztisz Szophia a gnosztikus hagyomány legrejtélyesebb és leghosszabban fennmaradt szövege, egy valódi ókori enigma, amelyet évszázadokon át titkok és üldöztetések próbáltak elnyelni. Ez a tiltott, mégis csodával határos módon fennmaradt mű lenyűgöző bepillantást enged abba a világba, ahol a hellenisztikus kultúra, az egyiptomi misztikum és a korai kereszténység merész szinkretizmusa találkozik. A szöveg nem egyszerű evangélium, hanem kozmikus térkép: beavatási fokozatok, égi birodalmak, arkhónok, démonok és a lélek felszabadulásáért vívott küzdelmek grandiózus rendszere. A Pisztisz Szophia meglepő természetességgel egyesíti a püthagoreus lélekvándorlást, a görög isteneket, az asztrológiai hagyományokat és a platonikus fény–anyag dualizmust, egy egységes gnosztikus kozmológiát létrehozva. Aki kézbe veszi ezt a könyvet, nem csupán egy ókori szöveget olvas, hanem egy ősi beavatás kapuján lép át, amely a lélek útját, próbáit és megváltását tárja fel egy elképesztően gazdag spirituális univerzumban.

Gnoszticizmus. Szinte mindenki találkozott már a kifejezéssel, mégis keveseknek van fogalma arról, mit is jelent valójában. Még kevesebben ismerik ennek leghosszabb, közvetlenül az ókorból, a 3-4. századból ránk maradt szövegét, a Pisztisz Szophiát (még az azzal kapcsolatos tudományos publikációk száma is döbbenetesen csekély). Úgy is fogalmazhatnánk, hogy amit most a kezében tart az Olvasó, egy valódi történelmi titok, egy enigma, rejtély a rejtélyben.
Egy tiltott, elfeledett, szinte csak a csodának köszönhetően fennmaradt mű, ami Egyiptom sivatagában élte túl a korai kereszténység és az iszlám eretneküldözéseit, hogy ismeretlen körülmények között bukkanjon fel a 18. század második felében Angliában.
Napjainkban persze már közismert tény, hogy a kereszténység tanai, iratai és forrásai rengeteget változtak, cserélődtek a vallás első évszázadaiban. Különböző irányzatok jelentek meg az eltérő értelmezéseknek és az eltérő igényeknek megfelelően. A gnoszticizmus egyértelműen ezen utóbbi kategóriába tartozik. A Földközi-tenger keleti partvidékének hellenizmus által áthatott római provinciái a műveltség magasabb fokán álltak, mint a nyugatiak. Ebből eredően a görög, a mezopotámiai és az egyiptomi kulturális örökség sokkal erősebbnek bizonyult annál, mintsem egyszerűen átadta volna a helyét a krisztusi tanoknak: a neoplatonizmus elveinek megfelelően összeegyeztetni, kibékíteni kívánta a régit az újjal, mondván, hogy az egyetemes isteni bölcsesség nem lehet kizárólag egyetlen nép sajátja.
Eme szinkretikus kísérlet hívta életre a Pisztisz Szophiát: Jézus és tanítványainak beszélgetése az Olajfák Hegyén nem azonos a kereszténység ezoterikus tanaival, mindössze egy exoterikus keretrendszerként szolgál a gnosztikus kozmológia megismeréséhez. Ez utóbbiban pedig egységes, összefüggő rendszert alkotva kapnak helyet a látszólag legkülönfélébb elképzelések, mint a püthagoreus lélekvándorlás, Zeusz, Aphrodité, Hekaté és más görög istenek alakjai, az egyiptomi vallásból kölcsönzött félig emberi, félig állati keveréklények, a platonikus elvek alapján elkülönített fény és anyag, az asztrológiai megfigyelések, sőt, még sárkányokkal is találkozunk.
Mindez azonban továbbra is csak a felszín. A Pisztisz Szophia az ókori misztériumvallások szokásaihoz híven beavatási fokozatokat is közöl. Nem elégszik meg a keresztséggel; az ismeretek – vagy épp azok hiányának – különböző szintjei az égi birodalmak különböző helyszíneire juttatják az anyagi börtönből kiszabadult lelket, amire a halál után veszedelmes utazás vár: az uralkodók (arkhónok) démonai leselkednek rá, gyötrik, kínozzák, mindent elkövetnek azért, hogy az újjászületések körforgása révén az anyagi világban tartsák, megakadályozzák a felemelkedését. A műben ismertetett beavatások eme veszélyek és borzalmak ellen vérteznek fel.
Az Olvasó tehát Jézus, az apostolok, Mária, Márta és a leginkább kiemelkedő Mária Magdolna párbeszédéből nem egy közönséges evangéliumot ismer meg, hanem egy kozmikus térképet, ami feltárja a hit erejét, a lélek útját, a veszedelmeket és legfőbbképp a megváltást, amelyek révén kézbe kapja a (gnosztikus) Mennyország kulcsát.
A könyv címénél az érvényes magyar helyesírás szabályai szerint jártunk el, így az eredeti görög változat kiejtés szerinti magyar átiratát használtuk.
A kötet kuriózuma, hogy az első, 1896-os fordítás alapján készült (mely magyar nyelven most jelenik meg először). Az 1896-os mű még nem tartalmazta a későbbi módosításokat. A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.