Az ősök nagy csarnoka IV.

Hamvas Béla (Eperjes, 1897. március 23. – Budapest, 1968. november 7.) magyar író, filozófus, esztéta és könyvtáros, Hamvas József evangélikus lelkész, tanár, író és hírlapszerkesztő fia.

Az 1970-es évekig Hamvas Béla művei csupán kéziratos / gépelt formában, többszörösen másolva, ezért sokszor roncsolódott szöveggel voltak hozzáférhetők. A kilencvenes évek elején kezdődött el a teljes életmű rendezett és autorizált kiadása.

Édesapja 1919 novemberében megtagadta a csehszlovák hűségesküt, ezért a családot kiutasították Pozsonyból, és Budapestre költöztek. Hamvas Béla 1919 és 1923 között a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–német szakos hallgatója, emellett zeneelméleti előadásokat látogat, sőt alkalmi hallgatója volt az orvostudományi karnak is. 1919-20-ban jelennek meg első írásai a pozsonyi „Tavasz” folyóiratban, majd 1923-tól három évig újságíró a „Budapesti Hírlap”-nál és a „Szózat”-nál...

Többször is behívták katonának. 1944-ben Németországból hazaszökött Budapestre, ahol az ostrom idején katonaszökevényként bujkált. A lakását bombatalálat érte, így valamennyi ott lévő könyve és kézirata megsemmisült.

1945 után szerkesztő, könyvtáros és kertész volt, majd az elvonultsága, a hatósági szempontból kétes munkaviszonya idővel tarthatatlanná vált, ezért kénytelen volt elhelyezkedni, 1951-től 1964-ig raktáros és gondnok volt Inotán, Tiszapalkonyán, és Bokodon...

Az 1970-es évekig a művei csupán kéziratos, gépelt formában voltak hozzáférhetők. A nyolcvanas évektől indulhatott meg a nyilvános recepció, először „A világválság” (1983), majd a nagyszabású regény, az akkor még enyhén cenzúrázott „Karnevál” (1985) jelenhetett meg.

A kilencvenes évek elején kezdődött el a teljes életmű rendezett és autorizált kiadása (szerkesztője Dúl Antal).

Hamvas Béla munkásságát 1990-ben posztumusz Kossuth-díjjal ismerték el...

„Az ősök nagy csarnoka” részeit Hamvas Béla 1936 és 1961 között, egy-egy szabad órájában készítette. Mondhatnánk lopott időkben, könyvtári munkaidejében, frontszolgálatok csendesebb pillanataiban, katonai szabadsága és hátországi szolgálatai idején, a negyvenes évek végén Szentendre Bubán-dombján, „földműves korszakában”, majd segédmunkás szerepben, a hőerőművek raktáraiban eltöltött hosszú évek alatt, titkokban, kihúzott íróasztal-fiókokban írva, nyomorúságos barakk-szobákban, és az erőművek mögötti árokpartokon, hajnali órákban, Inotán, Bokodon, Tiszapalkonyán.

Az I. kötet a védikus hagyományt és a hozzá szorosan kapcsolódó buddhista tradíció egy-egy elemét tartalmazza.

A II. kötet Kína taoista- és csan-hagyományából, a tibeti bön, a tibeti buddhizmus írásaiból és a Japán zen szövegeiből válogat.

A III. kötetben az Egyiptomi halottaskönyv, a Kabbala egy része (a Széfer jecira) és az iszlám misztika (szúfi) kapott helyet.

Ebben a IV. kötetben a közép-amerikai tradíció, rövid tanulmány az alkímiáról, egy Jakob Böhme-kommentár, és a Lélekről szóló negyven kérdés fordítása szerepel.

A kötet TARTALMA:

• MEXIKÓ (tanulmány);
• SANTA SOLEDAD (tanulmány);
• ALKÍMIA (tanulmány);
• JAKOB BÖHME (tanulmány - szöveg);
• A TAO VIRÁGAI: CSUANG - CE (tanulmány);
• EKSZTÁZIS;

„Az ősök nagy csarnoka Hamvas Béla életének egyik legnagyobb vállalása, még akkor is, ha ez az összeállítás tematikájában és arányaiban egyaránt szükségképpen töredékes. Nagyon jól tudta, és az Interview című esszéjében meg is írta, hogy nem egy emberre és emberöltőre szabott munkába kezd. E négykötetes gyűjteményből kimaradt számos olyan alapmű, amelynek szelleme pedig Hamvas egész életművét áthatja:

a Bhagavad-gíta éppúgy, mint Lao-ce Tao-te kingje, Eckhart Mester és a keresztény misztikusok köre csakúgy, mint a Zara-thusztrák perzsa hagyománya, a Ji-king vagy az alexandriai héber és keresztény gnosztikus és hermetikus forrásanyag –, és hosszan folytathatnánk még e sort.

De azt is tudta, hogy az ő feladata nem a hagyomány elemeinek kimerítő leltárba vétele, és nem is a szaktudományos feltárás. Szellemi elődeink megértéséhez egy új látásmód alapjait kellett leraknia. Látni és láttatni a „sokszerűség mögötti egyöntetűséget”, az egyetemes hagyomány fundamentumát, amiből minden vallás és kultúra – az emberi szellem »tízezer színe« kibomlik.

»Az ősök nagy csarnoka« a múlt nagy világkorszakait megelevenítő szintézis, amelyben kommentár és szöveg organikusan és egyenrangúan illeszkedik egymásba. Ugyanakkor egy széles ívű munkának éppen csak kezdete, és nem bevégzése. Folytatása a mi nemzedékeinkre vár.”
(Dúl Antal)

„Az Ősök Nagy Csarnoka IV.” című eme kiadványt Hamvas Béla életműve, filozofikus gondolatai, a múlt nagy világkorszakait megelevenítő szintézis iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk.

Ajánlott még:

Buddha beszédei (Az ősök nagy csarnoka) hangoskönyv.
Titkos jegyzőkönyv - HANGOSKÖNYV.
Zen buddhizmus MP3 CD.