A bolgár-török műveltség emlékei

Fehér Géza szerző a magyar régészettudomány egyik nagy alakja volt a XX. század első felében. Alapvető szakterülete volt a kora középkori Bizánc és főleg a Balkán etnokulturális folyamatainak vizsgálata, ezek filológiai és régészeti értékelése. Ennek köszönhetően sok évet töltött Bulgáriában, a Bolgár Tudományos Akadémia is tagjává választotta.

Ez a munkája immár közel száz éve jelent meg, azonban könyvritkaságnak számít, és a tartalma máig nagyon aktuális; több kérdésben messze megelőzi a korát. Ilyen meglátása például, hogy a sztyeppei lovas népek – mint amilyen a kötet fókuszában álló törökségi nép, az onogur-bolgárok – korántsem barbár hordák voltak, az állam- és birodalomszervezéshez különösen értettek, erős államukban multikulturális egységet hoztak létre, és végül a mai, szláv nyelvű néppé ötvöződtek.

A szerző végigköveti a védvonalak és határerődök kiépítését, a téglaépületek emelését, a rovásírásos és egyéb, főleg görög jelekkel írt kora középkori emlékeket és a diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatokat, tehát az elemzése konkrét, általa közvetlenül vizsgált adatokon nyugszik. Sok esetben maga is részt vett a nagy jelentőségű ásatásokon, illetve lehetősége volt a leleteket első kézből tanulmányozni.

Fehér Géza meglátása szerint a kora középkorban a magyar államalapításhoz legközelebbi történeti párhuzamot a velünk kulturálisan és talán népességileg is összefüggő bolgárok jelentik.

A könyv a szakmai olvasótáboron kívül a nagyközönség érdeklődésére is számot tarthat.

Fehér Géza (Kunszentmiklós, 1890. augusztus 4. – Budapest, 1955. április 10.) magyar régész. A budapesti egyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett 1913-ban.

Magyar őstörténeti kutatásai során a magyar-bolgár-török történeti kapcsolatokkal kezdett foglalkozni. 1922-től bulgáriai kutatásainak két évtizede alatt régészeti ásatásokon vett részt (Madara, Aboba-Pliszka, Mumdzsilár). A második világháború végén Isztambulba került, ahol két féléven át az egyetemi bölcsészkaron őstörténeti előadásokat tartott, majd a Top Kapi Szeráj Múzeumban dolgozott.

Négy éven át vezette a zalavári ásatásokat. A honfoglalás korában Magyarország területén élt szlávok régészeti hagyatékának meghatározása, összegyűjtése és történeti értékelése terén végzett úttörő és alapvető munkát.

Ezt „A Bolgár-Török Műveltség Emlékei” című kiadványt Fehér Géza professzornak, a bolgár-magyar kapcsolatok kutatójának eme könyve, a korai bolgárok és a magyarok kultúrája közti hasonlóság, a magyar őstörténeti vonatkozások, a honfoglalás előtt a bolgár-törökség hatásán művelődött magyarság története iránt érdeklődő, az őstörténetet is kedvelő olvasóinknak ajánljuk.