Visegrádi esték

„... munkám fő célja Görgey Artúr talányának a megfejtése... Ezért írtam rendhagyó regényt: tíz estén át megjelenik az idős Görgeynél az immár halott Kossuth, és drámai párbeszédekben újra végigélnek, megvitatnak mindent.

Ám ezekben a hol békésen elemző, hol pedig harciasan robbanó párbeszédekben ott hullámzik az epika is, a szabadságharc története. Az utolsó három fejezet pedig a száműzetésből hazatért Görgey pokoljárását mondja el. ...

Régóta érzem, hogy a 48-as szabadságharcról újra és újra föllobbanó vitákban többről van szó, mint ama régi »nagy tűzről«. Nemzeti erényeink és hibáink, történelmünket hevítő szenvedélyeink, emberi alkatunk titkai, sorskérdéseink zúgása, farkasszemet néző, máskor pedig életre-halálra viaskodó ellentmondásaink mind s mind feltörnek.

Regényem rendhagyó formája talán lehetővé tette, hogy ez az izgalmas »többlet« is helyet nyerjen. Végül pedig saját tusakodásaimmal és gyötrelmeimmel ugyancsak jelen lehetek.

Munkám során egy szenvedély vezérelt, az igazság keresése, ez pedig egyértelmű az egész ember ábrázolásával, a teljes valóság leleplezésével”.
(Féja Géza)

A „Visegrádi Esték” című eme kiadványt Féja Géza alábbi gondolataival ajánljuk:

„Munkám Görgey regénye, ám ez a regény elképzelhetetlen a másik főhős és ellenkép, Kossuth Lajos nélkül. Soha, egy percre sem vontam kétségbe Kossuth nagyságát. Midőn önvédelmi harcba kényszerültünk, elsősorban az ő magatartásán múlott a vállalása. Ha meghunyászkodik, ismét tetszhalálba dermedünk, de Kossuthnak sikerült szinte a semmiből hadakat teremtenie, és önálló szerepre képes országot szervezett. De ő is ember volt, nagy erényekkel és tévedésekkel. Ha humanizáljuk, akkor is hős marad, sőt ekként lesz igazán azzá, mivel alakja valószerűvé válik...”

Görgey regényénél a bűnbakká torzított alakjának humanizálását vittem véghez. Életének - bár csaknem száz esztendőt ért meg - mindössze három fejezete van: az első a helyét kereső s nem lelő, lázongó ifjú huszártiszté, a második a hadvezéré, a XIX. század legnagyobb magyar katonájáé, a harmadik pedig a polgári halotté. Görgey személyi szabadsága tulajdonképpen Világosig tartott. Azután száműzetés következett, szigorú felügyelet alatt, midőn pedig a kiegyezés után hazatért, valójában továbbra is rab maradt, ítélet alatt tengődött...

Kossuth a börtönéveitől eltekintve, holtáig tágas életterületen mozgott, szabadon élt. Eszmény maradt, nemzetének a legszebb álma. Személyisége, szerepe, nem utolsó sorban elszánt pátosza mindig széles hullámverést keltett...”

„Munkám úttörés volt... a nemzeti önismeret és az emberi megértés jegyében. Ezt a két csillagot igyekeztem követni...”