Fültől fülig

Fehér Béla szerző (Debrecen, 1949. június 1. –) magyar esszéíró, prózaíró, újságíró.

Írói világa meglehetősen színes: a bűnügyi helyzetek izgalmától kezdve a vidéki élet naiv morbiditásain át az életből ellesett humoros momentumok egyedülálló tálalásán keresztül egészen az új, Rejtő Jenő regényalakjaihoz hasonló személyek megalkotásáig igen széles spektrumot fog át. Kivételes gasztronómiai ismereteit előszeretettel építi be a műveibe.

Nyelvezetében az argótól kezdve, melyet sajátos leleménnyel szépít meg a „Filkó” és az „Alszik a doki Betlehemben” című könyveiben, egészen a „Kossuthkifli” című regényében használt, XIX. századi hangzású, Jókai Mór által ismert stílusig sok színt vonultat fel.

Sajkodi magányomban határoztam el, hogy a saját szórakoztatásomra írok egy regényt. Saját szórakoztatásnak azt nevezem, amikor írás közben az ember nem a képzeletbeli olvasót látja, nem érdeklik az elvárások, és eszébe sem jutnak azok, akik elzümmögik, mi a jó és mi a rossz...

Írni például nagyon jó. Csak úgy írni pedig a világon a legjobb, éppen olyan, mint a céltalan csavargás. Vagyis kaland. A kaland pedig maga a szabadság. Szabadok a hősök, és szabad a szerző is.

Az én szabadságom végeredménye a „Fültől Fülig” című fürdőregény. Egy ideig játszottam a gondolattal, hogy megírom a folytatását, de hősöm, Skrabek, a babonás bérgyilkos, lebeszélt róla.

Nem akarta, hogy a regényben kitörjön az első világháború. Rázta az orrom előtt a borotváját, és arról győzködött, hogy békeidőben nyugodtabban tud dolgozni. Az volt a munkája, hogy elvágja az ügyfelei nyakát.

Megállítottam Neki az Időt...