Sorsunk a nevünkben

„Nomen est omen.” /Latin, ejtsd: nómen eszt ómen. Magyarul: a név végzet, a név intő, figyelmeztető jel./

- Ki veszi ezt a szállóigét ma igazán komolyan?

A régi rómaiak még tudták azt, amit a mai kor embere már elfelejtett, vagy nem is akar tudni. A nevünk nemcsak arra szolgál, hogy jelöljön és megkülönböztessen másoktól, hanem arra is, hogy elmondja, miért jöttünk a világra, mi végre születtünk.

Kevés olyan dolog van, ami szinte minden embert egyaránt foglalkoztat. Az egyik ilyen talán a nevünk.

- Miért így neveztek el?
- Miért így hívnak?
- Megannyi kérdés, de mi lehet a valódi válasz?

A szülőket, ha megkérdezik őket, hogy miért választották gyermeküknek az adott nevet, rendszerint a dallamára, a vezetéknévhez való illeszkedésre, boldog emlékekre, a családi hagyományokra, a véletlenre hivatkoznak. Szerintem azonban a tudattalan sugallja a szülőknek, hogy melyik nevet adják majd a gyermeknek, ha megszületik.

Az anyának, apának a sok név közül azért tetszik meg egy bizonyos név, mert a gyerekünknek szerintük erre lesz majd szüksége az életfeladata teljesítéséhez.

A keresztnevünk elárulja, hogy az életfeladatunkat miként valósíthatjuk meg. A családi nevünk viszont a gyökereinket mutatja, amit hoztunk magunkkal. Sokan azt gondolják, hogy a névváltoztatás által a sorsuk is megváltozik, azonban ez fordítva működik.

Amennyiben a sorsukat megváltoztatják, változtathatják a nevüket is.

*
A „SORSUNK A NEVÜNKBEN” című ezen kiadványt az 1300 női és 1400 férfi utónév, valamint azok elemzése iránt érdeklődő olvasóink figyelmébe ajánljuk. A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.