Az antropozófia összefoglalása huszonegy év távlatából-Rudolf Steiner-Könyv-ABG-Magyar Menedék Könyvesház

Magyar Menedék Könyvesház

Részletes kereső
Rudolf Steiner - Az antropozófia összefoglalása huszonegy év távlatából

Az antropozófia összefoglalása huszonegy év távlatából

Rudolf Steiner

Könyv
ABG kiadó, 2018
142 oldal, Puha kötésű ragasztott B5 méret
ISBN 9786155806032
Státusz: Készleten
Szállítás: 1 munkanap
Átvétel: Azonnal
Bolti ár: 3 200 Ft
Megtakarítás: 15%
Online ár: 2 720 Ft
1 2 3 4 5
5.0 (1 vélemény alapján)
Leírás

Az előadások összefoglalják az antropozófiai világszemléletet, különös tekintettel az ember és a kozmosz viszonyára. A megtárgyalt témák nem újak, de az előadásmód változott. Azt mondhatjuk, hogy Rudolf Steiner korábban a nyilvános előadásokban „ismeretterjesztő”, szinte elemi iskolás módon beszélt róluk, a tagoknak szóló előadásokban pedig „haladó”, középiskolás módon. Most, az 1923-as Karácsonyi Ülésen megújított Antropozófiai Társaság tagjai előtt „akadémiai szinten” tárgyalta ezeket a kérdéseket.

„Valóban nem csupán saját magunkért vagyunk a világban, hanem a világnak van valami szándéka velünk; a világ azért helyezett ide, hogy ami benne van, az keresztülmehessen rajtunk, és az általunk megváltoztatott alakban kaphassa vissza.

Emberként nem csak saját magunkért létezünk, például az étertestünk miatt létezünk a világ számára. A világnak azért van szüksége az emberekre, mert általuk mindig újonnan töltekezik el saját tartalmával. Nem anyag-, hanem gondolatcsere van a világ és az ember között. A világ átadja kozmikus gondolatait az ember étertestének, és emberrel áthatott állapotban kapja vissza. Az ember nem egyedül saját maga miatt, hanem a világ miatt létezik.”

Az előadások összefoglalják az antropozófiai világszemléletet, különös tekintettel az ember és a kozmosz viszonyára. A megtárgyalt témák nem újak, de az előadásmód változott. Azt mondhatjuk, hogy Rudolf Steiner korábban a nyilvános előadásokban „ismeretterjesztő”, szinte elemi iskolás módon beszélt róluk, a tagoknak szóló előadásokban pedig „haladó”, középiskolás módon. Most, az 1923-as Karácsonyi Ülésen megújított Antropozófiai Társaság tagjai előtt „akadémiai szinten” tárgyalja ezeket a kérdéseket.
*
Tartalom:

ELSŐ ELŐADÁS, 1924. január 19.
Korunk emberiségének vágya az antropozófia.
Az emberi lélek két égető kérdése. Az ember nem jut el a természethez anélkül, hogy el ne pusztulna. A természet nem jut el az ember bensőjéhez anélkül, hogy látszattá ne válna. Az ősi tudomány, művészet és vallás válaszai már nem érvényesek. Az antropozófia akar új választ adni.

MÁSODIK ELŐADÁS, 1924. január 20.
A meditatív tudat.
A fizikai természet pusztító erőkkel hat a fizikai testre. Ami a test alakját felépíti, az másik világból származik. Az ember külső szubsztanciákat vesz fel, és leadja azokat. A belső folyamatok kezdete és vége a külső természettel rokon, de a kettő között történő átalakítás nem. Az emberi szervezetnek ezek a belső folyamatai a Föld régebbi állapotával vannak rokonságban. Megismételjük magunkban, ami a Föld kezdeti állapotában volt. A Földnek ez a korábbi állapota meditációval figyelhető meg. A meditáció természete. Az éteri és az asztrális ember észlelése önmagunkban és az időbeli fejlődésben.

HARMADIK ELŐADÁS, 1924. január 27.
Átmenet a szokásos tudástól a beavatási tudáshoz. Az ember égitestekhez és világmindenséghez fűződő kapcsolatának tudatossá kell válnia. Az antropozófia feladata. Két kapu vezet az érzékfeletti világba: a Nap kapuja és a Hold kapuja. A Hold és a Nap szellemtudományos vizsgálata; kapcsolatuk a múlthoz és a jövőhöz, az ember sorsához. Vannak olyan emberek, akik az értelmünkre gyakorolnak hatást, mások pedig az akaratunkra, ami karmikus viszonyokra utal.

NEGYEDIK ELŐADÁS, 1924. február 1.
A megerősített gondolkodás és a második ember. A légzés és a levegőember. A szokásos gondolkodással nem tudjuk megoldani sem a természet, sem a lélek rejtélyét. A gondolkodás meditálással való megerősítése elvezet oda, hogy átéljük a második embert és annak összefüggését a csillagok világával. A fizikai ember és a szilárd elem, a folyadékember és kapcsolata az éteri elemmel. A tudat kiürítése inspiráció révén a szellemi, az asztrális világ hatásának átéléséhez vezet. Az asztralitás és a levegőember. Apollón hárfája mint belső zene.

ÖTÖDIK ELŐADÁS, 1924. február 2.
A szeretet mint megismerési erő. Az ember én-szervezete. Az éteriség és az asztralitás természete. Az étertest időbelisége. Az asztráltestet a szellemi világ sugározza be. A szeretet mint megismerési erő. A beavatás fájdalma. Az előző megtestesülés énjének megismerése. Az én hatása a hőszervezetre. Az erkölcsi impulzusok hatása a korábbi földi életekből a hőemberen keresztül.

HATODIK ELŐADÁS, 1924. február 3.
A kilélegzett levegőben működő kozmikus gondolatok. A hőfolyamatokban működő én. Az alvó állapot. Az inspirált tudat tartalma az alvásból származó emlékekként jelenik meg. Az én és az asztrálszervezet éber és alvó állapotban. Az inspiráció és az intuíció jellege. Alvás közben az ember visszatér születés előtti vagy korábbi földi életébe. Az idő fogalmának átalakulása. A halál. Az emlékezet természete. Az emlékképek a halál után kiáramlanak a kozmoszba. Az ember és a világ közötti kölcsönhatás.

HETEDIK ELŐADÁS, 1924. február 8.
Az áloméletről. Az álomélet kapcsolata a külső és a belső valósággal. Az álomélet vizsgálata mint kiindulópont az ember és a múlttal és jövővel való kapcsolatának szellemtudományos vizsgálatához. Az álmok két fajtája: a külső világot leképező és a belső folyamatokat jelképesen kifejező álmok. Az első fajtában az énnek a világhoz való viszonya, akaratereje és -gyengesége fejeződik ki; a másik fajtába az asztráltest avatkozik bele. Az álomnak ez a fajtája hasonlóságot mutat azzal, ahogyan imaginációban éljük meg a képeket. Az imagináció és az álomkép viszonya a belső szervekhez.

NYOLCADIK ELŐADÁS, 1924. február 9.
Az álomvilág kapcsolata az imaginatív megismeréssel. Az élettel szembeni eladósodás. A karma alapja. Az imaginatív észlelés. A hármas tagozódású szervezet imaginatív vizsgálata. Összefüggés a korábbi és jövőbeli földi életekkel. Az emlékezet imaginatív vizsgálata. A halál utáni visszatekintés. Az ember erkölcsi tetteinek imaginatív vizsgálata. Az átélés és a világmindenséggel szembeni eladósodás. A visszatekintés átélésében alakul ki a karma. Az álomban a nappali élet szellemi oldalát nem tudatosan éljük át.

KILENCEDIK ELŐADÁS, 1924. február 10.
Az ember emlékezőtehetsége.
Az emlékezet a fizikai élet szempontjából vizsgálva. Az emlékek halál utáni tablója; árnyékszerűen eltűnik a világmindenségben. Elmerülés az emlékek szellemi párjában a visszafelé megélt földi életben és a fájdalmas kiegyenlítés ellenértékeinek átélése (Káma-loka). Szellemi öntudatunk. Belépés a szellemi világba. A szellemi lények átélése. Az új földi életben történő kiegyenlítés impulzusa.
* A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.
Vélemények
Szállítás és fizetés