Kun vezérek leszármazottai Kelet-Európában — Ómultunk tára sorozat

Kunok, kipcsakok - a sztyeppe középkori történelmében kulcsszerepet játszó népesség családi kapcsolatai elevenednek meg ebben a kötetben.

Katancsijev Szultan Talevics észak-kaukázusi (azon belül is kabard-balkáriai) családtörténész ugyanis a XIII-XIV. századi kunok történelmi szerepét, etnikai és politikai folyamatait főleg a kun előkelők házassági kapcsolatai és a későbbi családtörténetükön keresztül láttatja.

A szerző maga is a Magyarországon 1241-ben meggyilkolt Kötöny kun vezér (kán) nemzetségének leszármazottja; azon a földön él, ahol Besse János, a híres magyar néprajzkutató utazó járt a XIX. század elején, hogy felkeresse az őseink leszármazottait, az általa feltételezett rokonainkat.

A kunok jelentős része a XIII. században nemcsak Magyarországra települt be, hanem a Kaukázus északi előterébe és a Balkánra is jutott belőlük, sőt, az egykori orosz fejedelemségek - akikkel hosszú ideig hadakoztak - szintén befogadtak egyes kunokat, akik az előkelő családokba is beházasodtak.

Kun volt például Alekszandr Jaroszlavics Nyevszkijnek, 1242-ben, a „jégcsatában” a livóniai német lovagrend hadseregét leverő vezérnek az egyik nagyanyja, de családi kapcsolatok fűzték a kun fejedelmeket például Borisz Godunov cárhoz is. Minderről szinte semmit sem tud az érdeklődő magyar közvélemény.

A szerző bőven értekezik könyvében az észak-kaukázusi családok és nemzetségek egymás közötti kapcsolatairól, a jellegzetes családi szokásokról, amelyeket a forráskutatásai és a saját tapasztalatai révén ismertet, hiszen ő maga egyben adatközlő is, nem csupán kutató. Ezekről a családi szálakról hazánkban még a szakirodalom is keveset tud.

A kötet előszavában Erdélyi István régész, történész ad a Kárpát-medencei kunokról, azok betöréseiről, majd a király általi behívásukról és történetükről rövid tájékoztatást, szakirodalmi utalásokkal.

A sorozat jelen kötete kissé rendhagyó, hiszen nem egy - a hazánkban vagy nemzetközileg elismert - tudós szerző műve, hanem egy, a saját családját, nemzetségét és őseit kutató észak-kaukázusi családtörténész életművének az összefoglalása. A témája azonban teljes mértékben beleillik az elképzeléseinkbe, hiszen számunkra, a magyarok számára is jelentős délkelet-európai és a magyarság egyik fontos alkotórészét is képező kunok középkori családi kapcsolatairól szól.

Teszi ezt bevallottan szubjektív stílusban és a magyar szakirodalomtól sokszor eltérő következtetésre jutó orosz nyelvű munkák alapján, azokat idézve; nem tankönyvnek vagy tudományos összefoglalásnak készült, hanem egy fontos sztyeppei nép feloldódásának egyéni értelmezését olvashatjuk benne.

A „Kun Vezérek Leszármazottai Kelet-Európában” című ezen kiadványt a kunok, a kipcsakok, vagyis a sztyeppe középkori történelmében kulcsszerepet játszó ezen népesség, és a vezérei leszármazottjai iránt érdeklődő olvasóinknak ajánljuk.

Ajánljuk még a sorozat további köteteit is:

Lovasnomád birodalmak és városlakók.
A sztyeppei civilizáció.
Rejtélyek országa.
Avarok, bolgárok, magyarok.