Nagyapám a doni pokolban

A Don-kanyar a magyar történelem egyik legfájdalmasabb fejezete – és ez a könyv azok közé tartozik, amelyek nem hagyják, hogy a személyes történetek elvesszenek a számok és dátumok között. Egy katona, aki hazatért, és egy unoka, aki vállalta, hogy megőrzi emlékét: együtt mesélik el a huszadik század viharos évtizedeit. A sárgult naplólapokon nemcsak a háború, hanem az emberi kitartás, a hit és a szeretet lenyomata is ott van. A könyv egyszerre dokumentum és lelki örökség – megható tisztelgés mindazok előtt, akik a legnehezebb időkben is hűek maradtak hazájukhoz és családjukhoz.

„A tragédiák, amelyek nagyapám, ifj. Boross István életét végigkísérték, egyáltalán nem tekinthetők a hosszú élet természetes velejáróinak. Nemcsak két feleségét kellett elveszítenie, de 1980-ban egy szerencsétlen buszbalesetben meghalt legidősebb lánya, a gyermekorvossá lett Marika, férjével, két kislányával és az én testvérbátyámmal együtt. Néhány évvel később meghalt édesanyám, majd másfél évre rá a nagybátyám is.

Mindhárom gyermeke sírjánál ott állt Ő, a Don-kanyart megjárt katona, aki azért imádkozott, hogy ne szólítsa el idejekorán a halál, hogy a csecsemőként hátrahagyott kislányának még legyen lehetősége megismerni az édesapját. Végül 92 év jutott neki ezen a világon, és én voltam az utolsó menedéke, az unoka, aki mindig felnézett rá, aki látta a játékos fényeket csillogni a szemében, és aki számára ő maga volt az élő történelem. Korán felismerte bennem az érdeklődést és a fogékonyságot a múltbeli történetek iránt, ezért adhatta át nekem ezt a naplót még gyerekkoromban, hogy őrizzem meg és vigyázzak rá.

Hosszú évtizedek teltek el azóta, költözések és sorsfordulók szabdalták életemet, de a naplót mindig magammal vittem, és egy percre sem feledtem, hogy feladatom van vele. Tudtam, tartozom annyival az emlékének, hogy nem hagyom a sárgult lapok elmosódott ceruzavonásait végképp semmivé válni. Meg akartam őt örökíteni unokái, dédunokái és az ő gyermekeik számára. Azt akartam, hogy emlékezzenek rá. Ha a huncut fény csillanását a szemében nem is idézhetem fel számukra, egy darabot mégis magukkal vihetnek belőle. Az ősükből, aki hazajött a Don-kanyarból, hiszen, ha nem jött volna vissza, ők sem születhettek volna meg. Nagyapám példát mutatott hűségből, hazaszeretetből egy olyan korban is, amikor ezek az értékek egyáltalán nem számítottak érdemnek. Legyenek büszkék rá, hogy ilyen ősük volt, hogy ilyen gyökerek kötik őket ehhez a hazához és közös múltunkhoz!”

Borvendég Zsuzsanna
történész A weboldalon található termékleírások - a hivatalos kiadói ajánlások kivételével - a Magyar Menedék Könyvesház kizárólagos szellemi tulajdonát képezik (1999. évi LXXVI. törvény), így ezeknek a részleges vagy teljes utánközlése bármely más digitális vagy nyomtatott formában a Magyar Menedék MMK Kft. előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos.